| Magyarország

A Bermuda háromszög rejtélye I. rész


A Bermuda-háromszög, vagy más néven az Ördög-háromszöge egy terület neve az Atlanti-óceánon, ami repülőgépek és hajók különös eltűnéséről vált ismertté.

Az eltűnésekkel kapcsolatos dokumentációk hiányossága miatt sokan paranormális és természetfeletti jelenségekben, vagy éppen földönkívüliek jelenlétével magyarázzák az eseteket, de született számos tudományos alapokon nyugvó magyarázat is. A legkevésbé ismert, de legracionálisabb alapokon álló elmélet (Lawrence David Kusche) szerint maga a rejtély nem létezik, a Bermuda-háromszög csupán a tengerész legendák megszokott változatainak egyike, melyet néhány írófantáziája nagyított fel és tett ismertté világszerte.



Földrajzilag a háromszöget Bermuda szigete, Puerto Rico és Miami rajzolja ki.
Bermudan_kolmio Triangles1

A legenda

A Bermuda-háromszöghöz kapcsolt esetek nagy többsége nem is ott történt. Ezért a különböző szerzők a Háromszöget ilyen verziókban képzelik el.

Története



Különösebb jelentősége a második világháborúig nem volt, ám ekkor harci repülőgépek és hajók tűntek el titokzatos módon. Erre figyelt fel az amerikai sajtó, megteremtve ezzel a 20. század egyik legnagyobb legendáját. A Legenda kutatói visszamenőleg is több rejtély nyomára bukkantak, egészen Kolumbusz Kristóf 1492-es útjáig.

A Legendát 1950-ben E. Johnson egy cikke az Associated Pressben teremtette meg (lásd alább, Sandrateherhajó). 1964-től, Vincent Hladis cikkcíme után nevezzük a területet Bermuda-háromszögnek. Végül 1974-ben Charles Berlitz könyve öntötte végleges formába.

Már a rá következő évben, 1975-ben Lawrence David Kusche cáfolta Berlitz teóriáit. Rámutatott, hogy Berlitz gyakran irodalmi műveket hoz forrásul, homályosítja a tényeket az időjárás vagy a hajó (repülő) állapotát illetően. Kusche az aprólékos kutatómunkájának eredményét 1979-ben, a Bermuda-háromszög rejtélye (megfejtve) című könyvben tette közzé, de a Berlitz és közte eltelt idő túl hosszúnak bizonyult, a Bermuda-háromszög bevonult a köztudatba, és főképp Berlitz bestsellerének következtetéseivel.

L. D. Kusche munkájának eredményeit eddig senki sem tudta tényszerűen megcáfolni. Ezért a Bermuda-háromszögben paranormális erőket sejtők hitelrontással próbálkoztak: azt kezdték híresztelni, hogy a floridai idegenforgalomban érdekelt cégek pénzelték le a rejtélyt cáfoló könyvének megírására.

Az eltűnések



A következő három eset a legtipikusabb és legismertebb a Bermuda-háromszög rejtélyei közül:

  • Mary Celeste és a Dei Gratia nevű hajók együttes esete: 1872 decemberében az angol Dei Gratia New Yorkból Gibraltár felé tartott, amikor szembetalálkozott egy különös hajóval. David Morehouse kapitány meglepődve ismerte fel benne a Mary Celeste-t, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, ezt követően azonban nyomtalanul eltűnt. Mivel a jelzéseire senki sem válaszolt, a kapitány csónakot küldött a néma hajó átvizsgálására. Fedélzetén egyetlen ember sem volt.
  • 1918-ban tűnt el az amerikai haditengerészet Cyclops nevű, 19 000 tonnás szállítóhajója: 309 tengerésze közül egy sem került elő.
  • 1948. január 29-én a Star Tiger nevű, Avro Tudor típusú négymotoros repülőgép hatfőnyi legénységgel és 25 utassal, köztük A. Cunninghammel, a brit légierők marsalljával, 380 mérföld távolságban volt a Bermuda-szigetektől. A földi központ rádiótávírásza még vette a közlést: „Az időjárás és a repülés kitűnő”, ezt követően azonban a repülőgép nyomtalanul eltűnt. (Andrew Cunningham marshall valójában 1963. június 12-én hunyt el.)

A legnagyobb érdeklődést mégis a 19. repülőraj öt darab Avenger típusú repülőgépének egyidejű eltűnése, valamint még aznap a kereső Martin Mariner hidroplán eltűnése váltotta ki. A közismert Harmadik típusú találkozások című film is erre utal a sivatagban előkerülő második világháborús géptípussal.

Mindezek az esetek Charles Berlitz könyvéből valók, és egyetlen forrásmegjelölést, vagy bármilyen adatolást nem tartalmaznak. Érdekes módon 1973 októbere óta (vagyis Berlitz könyvének megjelenése után) egyetlen új esetet sem említettek a Bermuda-háromszögből, pedig a világ már erre figyelt.

Az esetek jellemzői a legendában

Az eltűnések és rejtélyes esetek leírása alapján a Bermuda-háromszögbeli események jellemzői:

  • Számos hajó süllyedt el úgy, hogy túlélő nem maradt, és a katasztrófák helyén árulkodó tárgyat, nyomot (hajóroncs, olajfolt, stb.) nem találtak.
  • Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban, de személyzet nélkül bukkant fel.
  • Előfordult, hogy a hajó fedélzetén tartózkodókat halva találták. Külsérelmi nyomok a halottakon nem voltak fellelhetők.
  • A repülőgépek és a hajók a katasztrófákat megelőző percekben vagy semmilyen jelzést nem adtak, vagy meg-megszakadó kapcsolattal azt közölték, hogy műszereik nem használhatóak, össze-vissza jeleznek.
  • Általánosan tényként emlegetett adat szerint az időjárás mindig tiszta, szélcsendes, ideális.

A szkeptikus álláspont

Egyáltalán nem lehetséges olyan elmélet, amely a rejtélyt megoldja. A Háromszögben történt valamennyi szerencsétlenség és eltűnés közös okát keresni ugyanis semmivel sem logikusabb próbálkozás annál, mint ha például feltennénk, hogy egyetlen közös okra fogjuk visszavezetni az összes autóbalesetet, ami Arizonában valaha is megesett

– Lawrence David Kusche

A Legenda kutatóinak az eseteket önmagukban és egyenként kellene vizsgálni, vagy a Legenda általánosító közléseit felülvizsgálni. Amikor megbízható adatok állnak rendelkezésre, a legtöbbször azonnal meg is jelenik a logikus magyarázat. Lehet-e például rejtélynek tartani a Rubicon esetét, amikor a Meteorológiai Szolgálat aznapi jelentése szerint hurrikán csapott le a kikötőre, ahol horgonyzott? Csak azok az esetek maradnak tisztázhatatlanok, amelyeknél semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Az információhiány azonban itt sokszor azt is takarhatja, hogy a szóban forgó baleset számos részlete légből kapott, némelykor azegész eset koholmány.

Igen sok balesetet írnak a Bermuda-háromszög számlájára, melyek valójában nem ott, de még csak a közelében sem történtek, mint például az ír partok közelében lezuhanó Globemaster repülőgép. Az eltűnt hajók és járművek jó részénél az útvonal ugyan áthaladt a Bermuda-háromszögön, de az eltűnés ténye miatt semmilyen bizonyíték nincs arra nézve, hogy valóban ott pusztult el. Az Atalanta esetében például hatszor nagyobb a valószínűsége, hogy Anglia és Bermuda között tűnt el, mint hogy a Háromszögben, vagy a Cyclops, amelynek roncsát 1974-ben Norfolk közelében találták meg. De a Raifuku Maru, amely Angliából tartott Bostonba, nem is érintette a térséget.

A szkeptikus megközelítést a közvélemény hangulata és elfogultsága meglehetősen megnehezíti. Amíg Charles Berlitz könyve mindennemű, bizonyítékként szolgáló adat nélkül bestsellerré vált, és soha senki sem várta el tőle, hogy bármit bizonyítson, addig Lawrence David Kusche minden mondatát ízekre szedték és mindegyikhez forrást vártak el. Kusche megtette, amit ez ügyben megtehetett, de a teljes adatnélküliségű eseteknél sokszor csak addig juthatott el, hogy feltegye a kérdést: létezett-e egyáltalán az a jármű, amelynek az eltűnéséről Berlitz beszél.

A Bermuda-háromszög eseményei

A Bermuda-háromszögben, de leginkább annak környékén az évek során számos baleset következett be. Az alábbiak a dokumentált eseteket gyűjtik össze. A Bermuda-háromszöggel kapcsolatos irodalom általában a balesetek magyarázataival foglalkozik, vagy egy-egy eset kutatásával. Eddig egyetlen olyan forrásjegyzékkel alátámasztott valódi kutatómunka született, amely az összes szóba jöhető esemény valódi körülményeivel foglalkozik, elkezdve a korabeli időjárás jelentésektől, keresztül a biztosítótársaságok jegyzékein, egészen az esetleges szemtanúk megszólaltatásáig.

Ez a munka Lawrence David Kusche könyve, aBermuda háromszög rejtélye (megfejtve). Az irodalom és a kutatások legtöbbje készpénznek veszi, hogy a Bermuda-háromszögben rejtélyes eltűnések és balesetek történnek, ezért a rejtély okaival foglalkoznak, akár tudományos módszerrel, akár misztikus megközelítéssel. Kusche könyvének konklúziója azonban az, hogy a Bermuda-háromszögben gyakorlatilag egyetlen rejtélyes baleset sem történt.

Az alábbiakban a Legenda megnevezés, ahol más forrás nem szerepel, Charles Berlitz Bermuda-háromszög című könyvét jelenti.

1492 – Kolumbusz

Kolumbusz a Sargasso-tenger környékén álló vízről, szélcsendről és hínártengerről írt a hajónaplójában. Egyik fejezetben ismeretlen repülő tárgyakat is említ. A tengerészlegendák ezeket később felnagyították és már szabálytalanul működő iránytűről, különös fénytüneményekről és mindenféle egyéb baljós jelekről beszéltek. A Legenda szempontjából mégis érdektelen, csak azért szokták emlegetni, hogy bebizonyítsák, már a legelső arra járó európai hajós is megküzdött a rejtélyekkel. Hozzá kell tenni, hogy a Kolumbusz által átszelt Sargasso-tenger csak piciny délnyugati csücskével nyúlik be a Bermuda-háromszögbe.

1840. augusztus – Rosalie francia kereskedelmi hajó

Rosalie nevű hajót elhagyatottan, de máskülönben teljes épségben találták Nassau közelében. Fedélzetén csak egy kanári tartózkodott a kalitkájában. Nem kapott léket és szállítmánya is érintetlen volt.

Az információ egyetlen újságcikkből való.A cikk már a hajó nevét illetően is tévedésben van, mivel sem a Lloyd biztosító társaság, sem semmilyen más hivatalos szerv nem tud Rosalie nevű hajóról. Ezzel szemben a Lloyd szerint egy Rossini nevű, Hamburgból Havannába tartó hajó feneklett meg a Bahama-csatornában augusztus 3-án. Utasait még aznap megmentették, augusztus 17-én már elhagyatottan talált rá egy másik hajó, majd az üres hajót Havannába vontatták. A Rosalieés a Rossini azonossága ugyan kétséges, de jelenleg az egyetlen racionális magyarázat. A cikk írója valószínűleg csak hallomásból szerzett tudomást az esetről, jelentőségét és forrásértékét a 6. oldali megjelenés is mutatja. Sem a The Times, sem más korabeli médium a továbbiakban nem foglalkozott az üggyel.

1854. április – Bella brit hajó

Bellát a Legendában épp csak megemlítik, mivel a történet eredeti származási helyén (H. T. Wilkins könyve) sem bővelkedik konkrétumokban. Ezen kívül semmilyen egyéb adat nincs róla: a hajótörések hivatalos jegyzékében nem szerepel, ezen felül a Lloyd társaság hajójegyzéke az 1852-ben épített Bella eltűnéséről nem tesz említést.

Wilkins leírása szerint azonban a Bella hat nappal a Rio de Janeiro kikötőjéből történt kifutása után pusztult el, vagyis legfeljebb 2000 km-re juthatott Riótól északra. E pont pedig 3600 km-re van Barbadostól, a Bermuda-háromszög délkeleti csücskétől délre. Vagyis a Bella – ha el is tűnt – nem kapcsolható a Bermuda-háromszöghöz.

1866 – Lotta svéd vitorlás

A Legenda szerint Göteborgból Havannába menet tűnt el. D. L. Kusche állítása szerint erről a hajóról semmilyen forrásból nem tudott adatot szerezni, ezért létezése kétséges. Mindenesetre a Göteborgból Havannába tartó hajóútvonalnak csak igen kis szakasza esik a Bermuda-háromszögbe, és a hajó az útja során bármikor ésbárhol balesetet szenvedhetett.

1868 – Viego spanyol kereskedelmi hajó

Viegoval kapcsolatban pontosan annyi információ áll rendelkezésre, mint a Lotta nevűről, vagyis gyakorlatilag semmi.

1872. december – Mary Celeste brit kereskedelmi hajó

Mary Celeste (Bermuda-háromszög)

Mary Celeste

Mary Celeste

A Mary Celeste pozíciója (E pozíció oly messze van a Háromszög bármely értelmezésétől, hogy még erre a jelentősen kiterjesztett térképre sem esik rá)

A Bermuda-háromszög legnagyobb rejtélyeként emlegetik, a rejtélynek azt a típusát, amelyben érintetlen hajót találnak legénység nélkül, erről a hajóról nevezték el. Tették azt annak ellenére, hogy megtalálási helye: É 30°20’ Ny 17°15’. amely hely 1060 km-re van Gibraltártól nyugatra, ráadásul a hajó New Yorkból Genovába tartott, így a Bermuda-háromszöget egyetlen pillanatra sem keresztezte. A hajónapló utolsó bejegyzése november 24-én kelt, amikor a briggszkúner 180 km-re nyugatra volt az Azori-szigetektől.

Saját korában a The New York Times beszámolói szerint szenzációt keltett, de nem olyat, amivel a mai Bermuda-rejtélyt azonosítjuk. A Mary Celeste-t megtaláló Moorhouse kapitányt kalóznak tartották, később biztosítási csalással vádolták.

Az esetet Sir Arthur Conan Doyle is feldolgozta 11 évvel később, és az általa használt Marie Celeste névváltozat terjedt el a Legendában is, készpénznek véve, amit a kitűnő író papírra vetett. Abból, amit ma a közhiedelem a Mary Celeste történetéről tudni vél, számos mozzanat Doyle képzeletéből fakadt, egyben azonban minősíti Charles Berlitz kutatómunkáját is.

1880 – Atalanta brit haditengerészeti kiképzőhajó

Az Atalanta január 31-én futott ki Bermuda-szigetéről Portsmouth kikötője felé, vagyis egyetlen pillanatra sem hatolt be a Bermuda-háromszögbe. 1880. április 13-i az első hír arról, hogy az Atalanta nem érkezett meg. A cikk rögtön megadja a magyarázatot is: „… félő, hogy az utóbbi időben uralkodó viharos szelek kormányozhatatlanná tették a hajót és eltérítették útvonaláról…” A cikk még nem meri említeni a végső lehetőséget, a hajó elvesztését, de a viharos időjárás egyértelmű.

Az Atalanta keresése az indulása után 72 nappal indult meg, úgy hogy teljes útvonalán keresni kellett, mivel semmit sem lehetett tudni szerencsétlenségének helyéről és idejéről. Nincs tehát csodálnivaló azon, hogy nem találtak semmit. A keresést június 10-én zárták le, négy és fél hónappal a hajó indulása után.

1881 – Ellen Austin brit hajó esete az ismeretlen elhagyott hajóval

Az alaptörténet szerint az Ellen Austin elhagyott hajót talált, amelyre mentőlegénységet küldött. A két hajó nemsokára elszakadt egymástól, és mire újra találkoztak, a mentőcsapatnak is nyoma veszett. Újabb mentőakciót az Ellen Austin kapitánya már nem tudott szervezni, mert senki sem állt kötélnek, ezért végül a gazdátlan hajót sorsára hagyták. A Legendának már olyan változata is van, miszerint még egy legénység átment menteni, de egy hirtelen támadt szélvihar ismét elválasztotta egymástól a két hajót, és a lelenc ezúttal végleg eltűnt.

Az elérhető legalaposabb kimutatások sem alkalmasak arra, hogy a Legenda ismeretlen nevű elveszett hajóját azonosítsuk. Sem a The New York Times, sem aThe Times nem közölt az adott időben cikket ilyen eseményről. A Lloyd biztosítótársaság 1881-ben nem regisztrált elveszett hajót. Az Ellen Austin St. John’s kikötőjébe tartott, ezért L. D. Kusche végigtanulmányozta a The Newfoundlander 1881-82 évfolyamait, és abban sincs hír az esetről. Ezért az Ellen Austin története vagy R. Gould (ld. 7. jegyzet) agyszüleményének tekintendő, vagy igazi rejtély.

1884 – Miramon olasz kereskedelmi hajó

Miramon esete a Lotta és a Viego történetéhez hasonlóan megbízható forrásból teljesen adatolhatatlan. Vagy létezett, vagy nem. A Legenda csak annyit tartalmaz, hogy New Orleansba tartott, de hogy honnan és milyen útvonalon, azt nem.

Forrás:
Wikipedia


50.000 emberhez szeretnénk eljutni, csatlakozz egy lájkkal!


Ha szerinted másokat is érdekelhet ez a cikk, akkor oszd meg velük!


Van véleményed? Ne tartsd magadban!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük