| Magyarország

Az oroszlán és a teknős!


 

 

Egyszer versenyfutásra került a sor az erdőben, és négy akkora elefántagyar volt a díj, hogy két ember se tudott volna egyet fölemelni.



A nagy nap reggelén mindenfelé hallani lehetett a kiáltozást:

– Rajta, rajta állatok! Vegyetek részt a versenyfutásban! Aki utoljára fárad el, azé lesz a négy elefántagyar!

Seregestül jöttek az állatok, és mind beálltak a versenybe. De bizony a legtöbb kidőlt délire, csak az egyetlen oroszlán bírta még erővel.

Kevélyen így szólt a társaihoz:

– Enyém a négy agyar!



Mire a teknősbéka lassan előmászott.

– Még nem a tiéd – mondta. – Előbb fuss velem is versenyt, én is szeretném azokat a szép agyarakat.

– Még hogy te? – nevetet t az oroszlán. – Te akarsz versenyezni velem?

– Előbb fussunk, aztán nevessél – válaszolta a teknősbéka.

S egy óvatlan pillanatban fölmászott az oroszlán hátára, az meg csak loholt, loholt ész nélkül, nem is sejtve, hogy utast visz a hátán.



Egyszer aztán elfáradt, és megállt pihenni.

A teknősbéka azonnal rákiáltott:

– Ne pihenj! Fuss tovább! Mindjárt utolérlek! Enyém lesz a négy hatalmas agyar!

Az oroszlán azt hitte, hogy a háta mögül jön a hang, és rögtön fölkerekedett, rohant, ahogy bírt, míg csak vissza nem kerültek oda, ahonnét elindultak. Ott aztán leroskadt a földre.

– Hol vagy, teknőc? – lihegte.

– Én bizony már rég itt vagyok a célnál – mondta az csöndesen, miután észrevétlenül lemászott a földre.

Mit tehetett mást az oroszlán – belátta, hogy legyőzték. És átengedte az agyarakat a teknősbékának.

 

 

 

 


50.000 emberhez szeretnénk eljutni, csatlakozz egy lájkkal!


Ha szerinted másokat is érdekelhet ez a cikk, akkor oszd meg velük!


Van véleményed? Ne tartsd magadban!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük